Véleményem szerint itthon is működhetne a béranyaság, mégpedig úgy, hogy az adófizetőknek ne kelljen többletköltségekbe verniük magukat. A megfelelő szabályozással pedig biztonságos lehetne mind a béranya, mind pedig a jövőbeli szülők számára.
Ha nagyon akarnánk igenis Magyarországon is működhetne a rendszer – sőt, sokkal jobban, mint számos egyéb országban –, de azt hiszem itthon az akarat az, ami alapvetően hiányzik.
Miután nincsenek illúzióim a társadalmi szolidaritással kapcsolatban, így fel se merül bennem, hogy a TB-ből kellene finanszírozni a folyamat minden lépését. Azoknak, akik belevágnak ebbe az egészbe, saját maguknak kellene fedezni a petesejt kinyerésének, a megtermékenyítésnek és a beültetésnek a költségét. A beültetés után viszont már nem tartom indokoltnak, hogy a jövőbeli szülők továbbra is zsebből fizessenek, hisz a várandóság alatt, illetve az azután nyújtott szolgáltatások minden járulékfizető magyar állampolgárnak járnak.
A fizetett béranyaság nemcsak jogilag problémás, hanem erkölcsi aggályokat is felvet, így helyette az önkéntes béranyaságot tartanám megfelelőnek (a két különböző rendszerről egy előbbi bejegyzésben írtam). Az első esetben szerintem túl nagy a veszélye annak, hogy olyan nehéz sorsú lányok akarnának béranyák lenni, akik egyébként nem tennék ezt, ha nem küszködnének anyagi gondokkal. Ugyanakkor szerintem az se várható el, hogy a béranya saját költségekbe verje magát csak azért, mert segíteni szeretne másokon.
Az önkéntes béranyaság egy központi eleme, hogy minden olyan költség visszatéríthető a béranya számára, amivel egyébként nem kellene számolnia, ha nem vállalná mindezt. A jövőbeli szülők nyugodtan kifizethetnék a béranya egészségügyi ellátás igénybevételéhez szükséges útiköltségeket, vagy a különböző táplálékkiegészítők és kismamaruhák árát, esetleg az ágynyugalom következtében kiesett bért és így tovább. Sok országban az élelmiszerek visszatérítése nincsen megfelelően szabályozva. Ha viszont a jogszabályban odabiggyesztenének egy százalékos összeget, hogy ennyit, de csakis és legfeljebb ennyit lehet fedezni, akkor ezzel kapcsolatban sem merülnének fel kérdések.
De ez mégis kit akadályoz meg abban, hogy a szülők ne fizessenek az asztal alatt? – merülhet fel a kérdés sokakban, és valamilyen szinten jogosan. Véleményem szerint, ha ez súlyos szabálysértésnek minősülne, és irdatlan magas pénzbüntetést, esetleg szabadságvesztést helyeznének kilátásba, akkor annak biztosan lenne valamiféle visszatartó ereje. Másrészt mind a béranya, mind pedig a szülők a folyamat bármelyik pontján auditálhatók lennének, vagyis a kérdéses esetekben megvizsgálnák a résztvevők bankszámláját, illetve a félretett blokkokat, amivel a résztvevő felek igazolni tudják a kiadásokat. Persze készpénz így is gazdát cserélhetne, ahogy például a hálapénz esetében is, de ennél többet aligha lehetne tenni.
Szerintem az átláthatóság és biztonság érdekében hazai ügynökségeket kellene felállítani, akiknek nem az lenne a feladata, hogy begyűjtsék a nőket (ezt a fajta kerítőtevékenységet is be kellene tiltani), hanem hogy előzetesen kiszűrjék az erre alkalmatlan jelentkezőket. Csak olyan nők kerülhetnének a programba, akik betöltötték a 18 éves kort, legalább egy gyereket szültek, és átmentek egy előzetes pszichológiai szűrésen is. Egyes országok emellett kizárják azokat a nőket is, akik dohányoznak, illetve akiknek a jövedelme nem ér el egy adott szintet. Az ügynökségeknek abban is fontos szerepük lehetne, hogy kizárják azokat a béranyákat, akikről kiderül, hogy pénzt kérnek a beavatkozásért cserébe.
Ha valaki pedig amiatt aggódik, hogy majd nyugatról ideözönlenek a szülők kihasználni az alacsony árakat, akkor elegendő ezt az egész procedúrát a magyar állampolgárokra korlátozni.
A fentieken kívül még a szerződésről is szót kell ejteni. Számos országban az az alapvető probléma, hogy a szerződések nem védik eléggé a szülőket (erről ebben a bejegyzésben írtam), illetve a béranyákat, akiknél adott esetben nem várt helyzet állhat elő, ha a jövőbeli szülők valamilyen oknál fogva meggondolják magukat. Ha a szerződésnek súlya lenne és érvényre lehetne juttatni, akkor biztosítani lehetne, hogy a gyerek odakerüljön, ahová szánták.
Persze itthon sokan attól tartanak még, hogy ezzel végleg eltávolodunk a természetes gyermeknemzéstől, és ezután mindenki csakis inkubátorban fog születni, vagy hogy a melegek ezután elárasztják az országot a szintén meleg gyermekeikkel. Annyit azért hadd jegyezzek meg, hogy egy olyan országban, ahol egy anya átlagosan 1,4 gyereket szül termékeny élete során a 2,1 helyett, ami szükséges lenne egy népesség fenntartásához, ott minden gyereknek örülni kellene függetlenül attól, hogy milyen körülmények járultak hozzá a születéséhez, vagy milyen neműek a szülők.
