Bizonyára egyesek kíváncsiak arra, hogy a szülők és a béranya vajon hogyan találnak egymásra azokban az országokban, ahol a dajkavárandósság engedélyezett. A lehetőségek persze különböznek attól függően, hogy fizetett vagy önkéntes béranyaságról van szó. Én azonban elsősorban azokról az országokról fogok írni, ahol az önkéntes változat terjedt el.

A mai világban talán már nem annyira meglepő, hogy működnek béranyaságra szakosodott társkereső oldalak, ahol a szülők és a béranyák saját szakállukra keresgélhetnek. Számos honlap létezik, ahová bárki regisztrálhat, és felveheti a kapcsolatot a neki szimpatikus béranyával. Ez kevésbé jelent elköteleződést a béranya részéről, hisz néhány pillanat alatt létre lehet hozni egy felhasználónevet, így nagyobb a valószínűsége is annak, hogy meggondolja magát. Másrészt ide bárki bekerülhet életmódjától függetlenül, vagyis akár kábítószerezik, akár alkoholista vagy láncdohányos a béranya, az nem számít. Mindezért ennél egy fokkal eredményesebb – és pontosan ezért valamennyivel drágább is – egy harmadik fél bevonása, vagyis a különböző cégek, akik saját, zárt adatbázisokat működtetnek.

Azokban az országokban, ahol az önkéntes béranyaság terjedt el, ott a közvetítés mint tevékenység törvénytelen. Mindezért sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ezek a cégek mégis hogyan kerülik ki a szabályozást.

A válasz egyszerű, a cég közvetlenül nem vesz részt a szülők és a béranyák egymásra találásában. Ők csupán egy adatbázist üzemeltetnek, ahonnan a szülők lekérhetik a nekik szimpatikus béranyáknak az adatait. Onnantól kezdve a szülőkön múlik, hogy felveszik-e a kapcsolatot a béranyával. Ezeknek a cégeknek egyébként abban sincsen semmilyen ráhatásuk, hogy a béranya miként dönt. Bár szőrszálhasogatásnak tűnhet, itt pontosan a közvetítés rész az, ami hiányzik.

Az ilyen cégek legnagyobb előnye talán az, hogy a béranya egy előzetes elbeszélgetésen és szűrésen vesz részt. Aki például dohányzik, kábítószert fogyaszt, alkoholproblémákkal küzd, nem volt még legalább egy gyereke, esetleg büntetett előéletű vagy segélyben részesül, azt eleve kizárják. A cég alkalmazottai még egy papírt is aláíratnak a béranyával, amelyben tudomásul veszi, hogy törvénytelen pénzt kérni a szülőktől. Persze ez még nem garancia arra, hogy ezt nem is teszi meg. A cégek ugyanakkor a szülőket is nyomatékosan felszólítják arra, hogy jelezzék, amennyiben ilyennel találkoznak, mert azt a béranyát rögtön kizárják. Biztosan akadnak olyanok, akik nem csinálnak lelkiismereti gondot mindebből, ugyanakkor innentől kezdve a résztvevő felek bűncselekményt követnek el. Vagyis csak a szülők, mert ha mindez kiderül, kizárólag őket vonják felelősségre, a béranyát nem. Hogy ez pontosan miért van így, azt nem tudom.

Félreértés ne essék, ezek a cégek nem csak azért jöttek létre, hogy faggassák a béranyákat. Számos olyan dolgot is csinálnak, amivel épp a béranyáknak próbálják még könnyebbé és emlékezetesebbé tenni ezt a csodálatos utazást, így például tanácsokkal látják el őket, útmutatást adnak az olykor lehetetlenül bonyolult papírok kitöltésében, vagy éppen ajándékcsomagot küldenek nekik. Sőt, összejöveteleket is szerveznek a részükre, ahol az éppen várandós és már szült béranyák összejöhetnek, beszélgethetnek és jól érezhetik magukat, és ahol nem egyszer életre szóló barátságok is szövődnek.

Röviden így zajlik a kiválasztás. Hogy ezalatt mégis mit éreznek a szülők, azt a következő bejegyzésben fogom kifejteni.