A hozzászólásokat olvasva két dolog is feltűnt. Először is az, hogy az emberek egy része még mindig azt hiszi, hogy a béranya minden esetben és minden béranyasági formában pénzt kap azért, hogy kihordja valaki másnak a gyermekét, pedig ez nincs így. Vagyis, azokban az országokban, ahol önkéntes dajkaterhesség működik, ott nem legális pénzt adni a béranyának, és nagyon szigorúan büntetik azt, aki így tesz. Természetesen ki lehet fizetni számára az üzemanyagot, amikor mondjuk kivizsgálásra megy, vagy vissza lehet téríteni például a táplálékkiegészítők árát, de ezeket mind számlával kell igazolni. Még ha ezt sokan felfoghatatlannak is tartják, ezek a nők puszta emberségből segítenek azokon, akiknek másképp nem lehetne saját gyerekük (erről többet ezen a linken lehet olvasni).

A másik dolog, amit észrevettem az az, hogy az emberek egy része úgy hiszi, mintha a jövőbeli szülők és a béranya között pusztán üzleti kapcsolat állna fenn. Pedig nem is tévedhetnének ennél nagyobbat.

És ekkor tettem fel magamnak a kérdést, hogy mégis mit jelent számunkra a béranya. Talán egy barát? Vagy inkább egy rokon? Talán mindkettő. Talán egyik sem. Bonyolult, talán ez a legtalálóbb kifejezés.

Miután a béranya eldöntötte, hogy segít nekünk világra hozni a gyermekünket, onnantól kezdve napi szinten beszéltünk egymással. Tényleg, alig akadt olyan nap, hogy nem írtunk volna egymásnak. Olykor a terhességgel kapcsolatos ügyekről beszéltünk, máskor viszont teljesen hétköznapi dolgokról, mit csinálunk a soron következő hétvégén, vagy milyen őrültséget művelt éppen valamelyik családtagunk stb. Elmeséltük egymásnak a jövőbeli terveinket, bosszankodtunk azon, ha valami nem úgy alakult, ahogy elterveztük, megismertük egymás félelmeit, legnagyobb aggodalmait, vagy éppen ünnepeltünk, amikor valami megünnepelni való történt. Belegondolva ebben az időszakban (a férjemen kívül) senkivel se beszéltem többet, mint ővele. Ezért is mondom, hogy idővel a barátunkká vált, talán valamilyen szinten a rokonunkká is, még ha nem is genetikai értelemben (Sokak számára ezt is nehéz megérteni egyébként, mármint azt, hogy a béranya nincs genetikai kapcsolatban az általa kihordott gyermekkel, pedig ez így van, higgyetek nekem. Erről majd írok egy külön bejegyzést valamikor később).

Sok ember fejében az él, hogy a béranya és a jövőbeli szülők között nem alakulhat ki egy bensőséges, szereteten alapuló kapcsolat. Pedig igen. Szeretjük őt, nagyon is, megbecsüljük és nagyra tartjuk, és akár hiszitek, akár nem, ő is így érez velünk kapcsolatban. Azt mondta, hogy nálunk jobb szülőket nem is találhatott volna, és minden nap áldja az eget, hogy végül mellettünk döntött. Ezt nem nagyképűségből vagy nagyzolásból mondom, hanem azért, hogy megértsétek, ő miképpen is érez irántunk. Ez nem üzlet, itt életet adunk egy gyereknek. Ezt csakis szeretetben lehet csinálni. És igazából nem is lenne szabad másképp.